Terepfutás kezdőknek: az aszfalttól az első hegyi tízesig

Ha már kényelmesen lefutsz 5–8 kilométert aszfalton, készen állsz a terepre. A terepfutás lassabb, technikásabb és sokkal változatosabb — és a legtöbben, akik egyszer kipróbálják, nem akarnak visszatérni a járdára.

Felejtsd el a tempót

Terepen a kilométerenkénti tempó semmit sem mond. Egy meredek emelkedőn a profik is gyalogolnak — te is nyugodtan. Mérd inkább az időt és a pulzust: kezdetben fuss olyan intenzitással, hogy közben beszélgetni tudj.

A cipő a legfontosabb

Az utcai futócipő talpa sáros, köves terepen csúszik, és nem véd a kövektől. A terepfutó cipőn mélyebb bütykök, ütésvédő kőlemez és megerősített orr van. Száraz, kemény erdei utakra elég egy 3–4 mm-es bütyök, sáros, nedves terepre 5 mm feletti.

Technika lejtőn és emelkedőn

Emelkedőn: rövidítsd a lépéseidet, dőlj enyhén előre, és használd a karjaidat. Ha meredek, válts erőteljes gyaloglásra, kezeddel a combodon.
Lejtőn: nézz 3–4 méterrel előre, ne a lábad elé. Gyors, rövid lépésekkel, lazán, enyhén előredőlve haladj — a hátradőlés a csúszás receptje.
Gyökereken, köveken: emeld a térdedet, és lépj inkább a kövek tetejére, mint a közük lévő résekbe.

Mit vigyél magaddal?

Egy órán túli futáshoz már kell víz: egy könnyű futómellény két puha kulaccsal kényelmesebb, mint a kézben tartott palack. Legyen nálad telefon, egy szélálló réteg és egy energiaszelet. Este pedig fejlámpa — ősszel hamar sötétedik az erdőben.