Six years on the Danube bank — a conversation with Dóra Szalai

Szalai Dóra 2019 őszén kezdte fényképezni a Dunát Szentendre és Budapest között. Az első évben szinte minden hétvégén kiment, később csak akkor, ha az előrejelzés ködöt ígért. Hat év alatt több mint négyszáz hajnalon állt a parton — ebből tizenkét kép lett a sorozat.

Miért mindig ugyanaz a folyószakasz?

„Mert csak így látom meg, mi változik. Az első évben azt hittem, a köd a lényeg. A harmadik évben jöttem rá, hogy a köd csak eltakar mindent, ami zavaró: a parkolót, a reklámtáblát, a túlparti panelházat. Ami marad, az a forma — egy híd íve, egy árboc, egy madárcsapat.”

Hogyan készül egy ilyen kép?

Dóra egy régi, manuális középformátumú géppel és egy digitális vázzal dolgozik, mindig állványról. Napkelte előtt 40 perccel érkezik, ilyenkor a legegyenletesebb a fény. „A ködös reggeleknél a legnagyobb ellenség a türelmetlenség. A „Madarak a csendes vízen” képnél harminc percet vártam a stégen, mire a kacsák a kép közepére úsztak. Egy nap alatt többnyire egyetlen használható kocka születik — vagy egy sem.”

Miért limitált a kiadás?

„A ködös reggel megismételhetetlen, és szerettem volna, ha a nyomat is az. Minden képből 30 példány készül, méretektől függetlenül, mindegyiket én számozom és írom alá a galéria műhelyében, a próbanyomat mellett ülve.” A „Stég hajnalban” mind a harminc példánya elkelt a tavaszi tárlat első hetében; Dóra kérésére nem nyomtatjuk újra.

Melyik képet hová ajánlja?

• Lánchíd, novemberi ködben — előszobába, dolgozószobába, fekete kerettel; aki Budapestet szereti, ennél jobb ajándékot nem talál.
• Vitorlás a ködben — világos hálószobába, natúr tölgy kerettel, széles paszpartuval.
• Madarak a csendes vízen — skandináv berendezéshez, fehér kerettel; nagy méretben a legszebb.

A sorozat képei a galériában szerdától vasárnapig 12 és 19 óra között megtekinthetők, a nyomatokat a helyszínen is kézbe veheted, mielőtt döntesz.